1. mássalhangzó: a nyelv és a szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.

2. ennek írásjegye (s, s). | <rövidítésként:> ▸ s ▸ s ▸ s

és. jelen s múlt; ki s be; hívlak, s nem jössz; ▸ s a többi

1. (képzelt) tengelye körül más irányba mozdít. balra fordítja a kulcsot. | tn ( -t ragos hat-val is ) ▸ fordít valamin | (t. n. is ) könyvekben, füzetben így egy másik lapot tesz láthatóvá. a 25. lapra fordít; ▸ fordíts!

2. úgy mozdít el valakit, valamit, hogy az ellenkező oldala kerüljön az előbbi, ill. a megnevezett irányba. talpára fordítja a poharat; ▸ visszájára fordít valamit | ▸ hátat fordít valakinek, valaminek | (t. n. is ) ruhadarab kifordítását végzi, ill. vállalja.

3. vhova, rendsz. valamibe borít. az árokba fordítja.

4. másfelé irányít valamit. ▸ valaki ellen fordítja a fegyverét | ▸ figyelmet, gondot fordít valakire, valamire

5. (t. n.) változtat, más jellegűvé tesz. franciára fordítja a szót; fordít a sorsán.

6. (t. n. is ) <szöveget> más nyelven mond (el) v. ír le. sartre-t fordítja; angolból fordít; magyarról németre fordít(otta a levelet).

7. <pénzt, időt, erőt> vmely célra felhasznál.

[?fgr tőből]